Mádai Vivi SztárMami: “Kemény LECKÉT és óriási AJÁNDÉKOT kaptam a jóistentől!”

A “100%-ig” anya Mádai Vivi a SZTÁRMAMI sorozatunkban a MEGÁLMODOTT férjről, az IMÁDOTT terhességről, a TRAUMÁS szülésről, a gyermekágyi DEPRESSZIÓRÓL, a BOLDOGSÁGHOZ vezető útról, a ma már CSODAKÉNT megélt anyaságról, a mindennapokról ZÉNÓVAL , HITRŐL és arról lesz-e Zéninek KISTESÓJA…

Egy hosszú nap után családja csábította ki, egy kis délutáni fürdésre. Vivi kicsit húzta a száját, fáradt volt, de végül kiment. És milyen jól tette! Egyszer arra lett figyelmes, hogy valaki rápakolt a cuccaira, amit utál… Kissé mérgesen kereste a tettest, amikor is összeakadt a tekintetük Zolival. Szó-szót követett és 4 hónap múlva ott volt Zénó a pocakban.

“Az igazán jó dolgokért, tényleg meg kell küzdeni…” Mádai Vivi mesél a megismerkedésükről férjével, hogy ettől az időponttól számított 4 hónapon belül ott volt Zéni a pocakjában, milyen félelmei voltak, hogyan élte meg terhességét.

Őszintén tárja fel rossz szülésélményét, és az utána következő depressziót, amibe elég csúnyán belecsúszott… De most már boldog, kiegyensúlyozott, 100%-ig anya, élete legnagyobb csodájának tartja kisfiát, Zénót!!

Mikor megtudta, hogy terhes, először kicsit bepánikolt… Nem a 4 hónapnyi ismeretségtől, hanem az újtól, az ismeretlen helyzettől. „Itt egy kisbaba a pocakomban, akiért én vagyok a felelős, akit nekem kell felnevelnem…” A félelmek keveredtek a boldogsággal…

Miután túl volt az első sokkon, iszonyúan élvezte az áldott állapotot. Rengeteget aludt, jókat evett, sorozatokat nézett. Élvezte, hogy napról-napra egyre nagyobb a pocakja. Egyáltalán nem érdekelte a hízás ténye sem. „Nekem ez egy nagyon jó kis időszak volt!”

Vivi nem félt a szüléstől, nem voltak benne aggályok. „Talán túl magabiztosan mentem neki az egésznek és itt csúszott el…” 23 órakkor mentek be a kórházba és Zéni csak másnap este 19 óra 23 perckor született meg… Hogy mi történt ebben a bő 21 órában? Teltek az órák, de nem akartak igazán beindulni a fájások… Kapott oxitocint és onnantól kezdtek szétesni a dolgok… Belázasodott, hányt, iszonyú fájdalmai voltak… Másnap este sürgősségi császárral jött világra kisfia, Zénó.

„Valamiért ezt meg kellett élnem…” Eltelt 3 év és még mindig nem tud úgy beszélni rossz szülésélményéről, hogy az ne kavarja fel lelkileg… Igyekszik a szép emlékként gondolni, de ez nem egyszerű… „Az igazán jó dolgokért tényleg meg kell küzdeni… nem sikerülhet mindig minden…”

Vivi beleesett a szülés utáni depresszióba… „Most már itt van a baba, akkor miért nem örülök, miért nem vagyok boldog?” Nem öntötte el a katartisztikus ’Anya vagyok!’ érzés és persze emiatt is lelkiismeret-furdalása volt.

Érezte, hogy baj van és hívta az anyukáját, akihez el is menekültek a Balatonra.

3 hónap után visszamentek Budapestre Vivi, a férje, a pici és elkezdték a hármas kis életüket. „Hazamentünk és egyszer csak úgy éreztem, hogy de szeretem én ezt a gyereket! Ő az én életem! A mindenem!” Megérkezett, sőt csőstül jött minden olyan érzelem, ami eddig szerényebben volt csak jelen.

Még szeretne időt adni maguknak, de így 3,5 év elteltével kacérkodnak a gondolattal, hogy majd egyszer szeretnének kistesót. „Szeretnék egy olyan élményt, amikor tényleg megélhetem a szülés csodájának az érzését…”